A világgá ment katicabogár

Egyszer volt, hol nem volt egy kislány, akinek
Katica volt a neve.

Katica minden reggel szorgalmasan ment az iskolába.

Hosszú út vezetett házuktól az iskola kapujáig.

Menet közben dudorászott, merengett, álmodozott. De valahol

mindig egyedül érezte magát.

Egy szép reggelen a vállára szált egy kis katicabogár.

Katicának mindjárt megtetszett élénk piros színe, és rajta a hét

csillogó fekete pötty. Még a felkelő nap sugara

is vígan tükröződött vissza rajta.

Katica felélénkült.

-Szia- köszöntötte- hát te ki vagy?-kérdezte

-Szia, Bogárka a nevem, és katica vagyok.-mondta

-Milyen érdekes, nekem meg a nevem Katica.
-Hova mész?
-Iskolába.
-Elkísérhetlek?
-Hát persze.
Bogárka Katica vállán nagyon jól érezte magát.
Ő is megy az iskolába- gondolta,
és büszkeség töltötte el.
Katica pedig felvidult. Már nem egyedül megy iskolába.